Na de hová lett Brian?

A melóban nincs sok változás. Felvettek egy srácot hozzánk, mindenki várta mint a Messiást, hétfőn kellett volna kezdenie. Mivel reggel nem jelent meg az orientáción, a HR bátorkodott felhívni, hogy ugyan hol a ****-ban van. Brian drága elfelejtette közölni, hogy elfogadott egy másik állást, így erre már nem igen tartana igényt. Több munkatársam szíve szakadt meg, mindenki azt várta, hogy az első tréning napján belibben a persze macsó kinézetű sötét hajú sötét szemű félig latin amerikai csődör, (Brian biztos csak az álneve) én meg ez idő alatt végig azért drukkoltam, hogy egy 50-es pocakos kopaszodó bajszos pasas legyen, hogy majd röhöghessek a többiek képén amikor meglátják. Hát egyikünk vágya sem teljesült. 

Lényeg a lényeg, hogy nagyon kellene már az ember, most elég „slow” a meló, ahogy mondani szoktuk, de a 5 day sale utolsó napja nem volt semmi. Az előző bejegyzésben említettem, hogy mi ez, és h várom, vajon megvadulnak e az emberek az utolsó órákban. Pályát tévesztettem, látnokként szedhetném el az emberek pénzét, bizonyossan jobban keresnék. Csilla és én zártunk (11ig kitolták a munkaidőt), Jean 10ig vette fel a telefonokat. Pöppet stresszes dolog, amikor épp beszélsz valakivel, már nincs szabad ablakod a foglalásokhoz, és folyamatosan villog a telefonod. Meg lehet nézni, hogy hányan és mióta várakoznak arra, hogy felvegye nekik valaki a telefont, hát volt szerencsém látni a 11es számot is 32 perces várakozási idővel. (A háttérmunkát a hívások után el kell végezni, ezért meg tudsz nyitni másik ablakot, összesen 5-öt hogy fel tudd venni a következő hívást is. Persze leírhatod a foglalási kódot papírra és mellé, hogy mit kell még megcsinálnod, de én ezt azért nem szeretem, mert sok a hibázási lehetőség, pl. nem rendelsz be a szobába kiságyat a kölöknek, és miegymás.) Két hívás között épp volt időnk elszaladni a másik irodába átirányítani a hívásokat az operátoroknak, de akik addig tárcsáztak, amíg még hozzánk futott be a hívás, azt fogadni kell. Hál' istennek egyikük nem bírta tovább a Broadmoor csodálatos zenei kínálatát és letette, így a végére már csak 2 vagy 3 hívásunk maradt.

Ezt a tortát kaptuk a HR-től az 5 napért.

Közben Danival letettük a helyi jogsit is, nem mondanám azt, hogy könnyebb mint otthon, inkább más jellegű. Az írásbeli része viszont tényleg vicc. 25 kérdés, 20-at kell helyesen megválaszolni, butábbnál butább kérdésekkel. Aki egyáltalán nem ismer semmilyen kreszt, szerintem még az is meg tudja csinálni. Voltak kérdések, amiben nem voltam biztos, azt lelestem a mellettem álló katona tesztjéről. Annyi időd van rá, amennyi neked szükséges, ott a pultnál kell x-elgetni. A driving testen nem trükköznek jobb kezes utcákkal (mert hogy nincs ilyen..), vagy behajtani tilossal. Azt nézik, hogy hogy mész az úton, hogy fogod a kormányt, mennyit használod a tükröt, hogy veszed be a kanyarokat, stb. Viszont a kreszt nagyon betartják. Továbbra is fenntartom, hogy az amerikaiak nem tudnak vezetni. 10-ből 4 autó összetörve mászkál az utakon, dodgem autót vezetnek (fék-gáz, órási mutatvány..), indexet hírből sem ismerik. Körforgalomban nem adják meg az elsőbbséget, és hasonló finomságok. Ami rettentő idegesítő, hogy nagyon sok kocsinak piros az indexe, ami ha nem figyelsz eléggé nem tűnik fel, mivel nem ehhez szokott a szemed. Van, hogy a fék lámpájuk villog, amikor indexelnek. Már amikor használják ugye..

Bulizni itt nem lehet. Legalábbis nem magyar módra. Az alkoholnak teljesen más íze van, csak úgy mint minden másnak. Ez még nem is lenne probléma, de van bizony egy nagyon ötletes törvény arra, miszerint 2 órakor minden ilyen szórakozóhelynek, kocsmának, pubnak be kell zárnia. Fél kettő után nem szolgálnak ki és felkapcsolják a villanyokat, az emberek meg mint a bárányok csordában vonulnak ki. Én eddig itt nem buliztam jót, sőt sikerült minden alkalommal addigra berúgni, mire vízszintesbe kerültem, nagyon tuti.. Mivel legtöbbször este fél 10ig dolgozom, kb. fél 12 fele érünk le bulizni a belvárosba, óriási lehet bulizni.. Az ID-t mindenhol elkérik, és sokáig mustrálják a képed, amiről sokszor nem hiszik el, hogy te vagy. Ugye a jó kis magyar okmányok, jelentkezzen aki meg van elégedve a képével és kicsit is hasonlít saját magára. Én az útlevelem szoktam vinni, a vízum képem elég normális, általában nem kekeckednek velem. Itt nagyon megy az okmány hamisítás, szar a 21 éves korhatár mi?! :) A másik dolog amiért nem bírom ezeket a bulikat, az az, hogy mértéktelenül isznak, vagy nem bírják, erre még nem jöttem rá. A mosdó kivétel nélkül mindig össze van hányva, az emberek meg mintha másik bolygóról jöttek volna. Fiúk-lányok homlokára egyaránt mehetne a pecsét, hogy dugni jöttem (bocsi anyu, igen ismerem ezeket a szavakat és néha használom is, egyszer megjavulok én és jó leszek majd.. ). Szóval külön állatfaj a partyba járó amerikai.

Továbbra sem értem, hogy tudnak utcára menni az emberek olyan maskarákban, amiket magukra öltenek. Divat az hagyján, na de a jó-ízlés.. Tonna donna (értsd legalább 150 kg), miniszoknyában és fűzőben libben végig a springsi éjszakában, nappal pedig ugyanez a kategória 5 évesnek öltözik, 8 színnel, 6 mintával magán egy időben, és rendkívül igényesnek tartja magát. Elmentem cipőt nézni magamnak, no hát semmi siker. Igen, otthon is 2 hétig tart mire megtalálom a megfelelő lábbelit, fene a válogatós mindenemet, de hát itt azt hiszem nem tudják mi az, hogy minőség és ismét: jó-ízlés. Nem nagyon megyek bele, egy mondattal leírom a körülményeket. Mikor megkérdeztem a munkatársaim, hogy hova járnak ruhát vásárolni, két opciót tártak elém: 1. Walmart, azaz Tesco-Auchan, 2. Ross (100 forintos bolt). Ó mondom oké, majd megnézem és hálásan mosolyogtam a rendkívüli infoért.

Itt még közel sincs olyan jó idő, mint otthon, azaz minden nap eső, havas eső, hó, vagy jégeső. És a legjobb, ezek kombinációja.

Jajj, majdnem elfelejtettem. Egyik nap melóban volt egy hívásom, Ms. Williams, megcsináltam neki a foglalást, körbenyaltam a fenekét (rendkívüli hangon tudok beszélni az emberekkel ilyenkor, nyávogok, mert az szeretik, és ők is nyávognak), majd a végén megkérte, hogy betűzzem le neki a nevemet. Mikor kiolvasta, megjegyezte, hogy a nevem jelentése szikla, ugye? Úgy meglepődtem... Persze egyből eszembejutott, hogy bizony a google itt is jó barát..  

If you don't take care of the customer someone else will...

Elég megdöbbentő ilyen feliratú bögréket látni az irodában, egy olyan szállodában, ahol nem elég körbenyalni a vendég fenekét, utána még ki is kell fényesíteni... :)

Na hát jó rég nem írtam már, igyekszem pótolni mindent.

Tehát a munkám úgy indult, h eleinte csak hallgattam mások hívásait, ami azt jelentette, h hallottam mindkét felet, a vendégét és a munkatáraimét is. Minden hívás alatt megmutogatták, h épp mit csinálnak, hogyan tudjuk előhívni a különböző ablakokat, stb. Kb. a 3.napom úgy voltam vele, h nincs az az isten h én itt dolgozzam, ez iszonyatosan nehéz. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem értettem, mit kérdeznek/mondanak a vonal másik végén. Volt olyan hívás, amiből egy szó nem jutott el az agyamig, ez általában olyan hívás volt, ahol kihangosítva, a kocsiban ülve, teljesen más kiejtéssel beszéltek az emberek. (A munkatársaim között is van, akit nehezen értettem meg eleinte..) Tehát lélekben feladtam.

Telt múlt az idő, és elkezdtünk úgy dolgozni, h a munkatársaim beszéltek a telefonon, de én dolgoztam a gépen. Kicsit nehézkes volt, mivel még nem járt egy rugóra az agyunk, és nem mindig azt az ablakot akarták előhívni, mint amire én gondoltam. A tréningem lejárt a múlt hét elején, és elkezdtem idegeskedni, h mi lesz ezután... Megkértem a munkatársaim, hogy dolgozzunk úgy, h én beszélek én gépelek, ők pedig hallgatják, és kisegítenek, ha valami nem megy, vagy nem tudom rá a választ. Az első hívásom előtt görcsbe rándult a gyomrom, alig akartam felvenni a telefont, ami azért baj, mert a 5 star 5 diamond standardben szerepel, hogy 3 telefoncsöngés alatt fel kell venned a telefont, és ez az időszak különösen népszerű az ellenőrök körében. Valahogy átvészeltem a napot, és a következőt, és egyszer csak azon kaptam magam, h Eileen a munkatársam ott hagy az asztalomnál egy beszélgetés közepén és leül ő is dolgozni..

Azóta teljesen egyedül dolgozom, és mindent értek. Egy idő után könnyebb lett megérteni az embereket, és ha kicsit odafigyelek és koncentrálok, szinte egészen ki tudom zárni a háttérzajt és hallom a telefonálót. Lehet kicsit előreszaladtam, aki nem tudná pontosan, Reservations Agent vagyok, ami azt jelenti, hogy én csinálom a szobafoglalást az embereknek. Első hallásra azt hinném én is, h könnyű, de nagyon nem az. Egy lépéssel a vendég előtt kell járnod, hogy segíteni tudj neki, ugyanis a telefonálók 70%-a nem tudja, h milyen szobát akar, milyen kilátást, milyen felszereltséggel. Szóval nagyon kell tudni, mi hol van a szállodán belül, ami azért nem egyszerű, mert olyan mint egy kis város.

Hogy érzékeltessem, standard szobák az 'Original west buildingben vannak, intermediatek vannak a West Towerben és a Main wingben, Superiorok a Mainben és a South Towerben, vannak cottagesok, és a suitek (lakosztályok), amiknek egytől egyig külön kódja van. Tehát szobafoglalásnál a lakosztályok kivételével, a különböző kódokat kell használni: WW WK (standard - king size bed), WW WD (ugyanez csak 2 double beddel). WW IK és WW ID (west tower intermediate), MW IK és MW ID (main tower intermediate), MW SK és MW SD (superior main) SW SK és SW SD (superior south tower), CW cottagesok, és utána jönnek a külön kódok... A lakosztályba pedig bele sem megyek.. :)

A legtöbb helyen az embernek városi térképet adnak becsekkoláskor, itt a szállodáról kapnak a vendégek.. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. :) Egy szobafoglalás tud nagyon egyszerű és nagyon bonyolult is lenni. A business utazókat szeretem, semmilyen más igényük nincs, mint h a kialkudott áron megkapják a szobát, legyen az bárhol a szálloda területén, a tó másik oldalán, vagy épp a fő épület 'pet floor'-ján.

A legtöbb telefonáló türelmes és jófej, tudja h én segítek neki és nem fordítva. Vannak azonban szemétládák is, akik nem nem értik amit mondok nekik, hanem nem akarják érteni. Onnantól kezdve, h hallja h akcentusom van, 1 mondat után képes mondani, h nem érti amit mondok, amerikaival akar beszélni... Hozzáteszem volt olyan is, aki szánta bánta, h nem ért meg és had beszéljen mással, na de ha másik 500 ember értette eddig és lazán csináltam nekik foglalást, anélkül h visszakérdeztek volna, h ismételjem meg a mondataim, akkor nekik is menne. Hát mi ez ha nem diszkrimináció?! :) A legviccesebb az volt, amikor egy vendégnek eldurrant az agya, h nem amerikaival beszél és a supervisort kérte. Odacsattogtam szépen Noémihez, a főnökömhöz, h légy szíves hívd már vissza az urat, veled akar beszélni, nem érti amit mondok. Noémi csak annyit mondott, hogy biztos örülni fog, amikor felhívja valaki más, akinek szintén akcentusa van. :)

Most nagy hajtás van a szállodában, mindenki látástól vakulásig dolgozik. Daniék azért, mert egy 3000 fős konferencia van a szállodában, én azért mert 5 day special sale van, ami azt jelenti, hogy viszonylag olcsón lehet szobához jutni. Tegnap kezdődött, 10 órás shiftet nyomtunk, az első 3 órában nem volt időm inni, és csak azt vettem észre, h kiszáradt a szám és az ajkaim is, annyit dumáltam.. Annak ellenére nem győztük felkapkodni a telefonokat, hogy 3-an jöttek segíteni a Front Deskről. Délután kicsit csendesebb lett a dolog, a szombatra leszek kíváncsi, az az utolsó nap és gondolom itt is megőrülnek az emberek, amikor tudatosul bennük, h ez az utolsó lehetőség h ezen az áron kapjanak szobát.

Amit nem értek, az az, h miért nem érti meg valaki h based on availability (ami kb. annyit jelent anyukám h a szabad helyek függvényében..). Ezen már egy másik munkatársam is kiakadt, h hogy fel tudnak háborodni az emberek, amikor nincs a legolcsóbb szobatípusból szoba arra az időpontra, amikor ő jönni akar.. És ilyenkor persze nekünk mondják a magukét..

Közben lett ágyunk és kanapénk ha még nem mondtam volna, asztalunk és székeink, egész pofás a lakás, még egy porszívó kéne és tökéletesen meg lennék elégedve. Képeket nem nagyon csináltam az elmúlt időszakban, de majd igyekszem dokumentálni minden fontosabb eseményt.

Ő pedig itt az egyik Broadmoor mókus a sok közül, aki mindig az emberek körül ólálkodik..

Köszönöm mindenki levelét, aki érdeklődött felőlem, igyekszem idővel azokat is megválaszolni!