Rég nem írtam már, azt hiszem ez egy elég zavarosan bejegyzés lesz, mivel ezúttal próbálom behozni a lemaradást, és leírni mindent ami az eszembe jut.
Kezdjük a munkával. Minden hónapban van értékelés (face to face a managerrel), ahol az adott hónapban randomra kiválaszt a főnököm egy hívást, beletekerünk, hogy meggyőződjünk róla, hogy nem business foglalás e (ez azért fontos, mert őket nem érdekli semmi a szobán kívül) és hogy a hívás befejeződik e tényleges foglalással. Szóval ez egy külön irodában történik, és még ma is emlékszem Mr. Cremarre, az ő foglalását hallgattuk végig. Tudni kell, hogy Mr. Cremar végig poénkodott és nagyon jófej volt, az ilyenekkel én is az vagyok. :) Szóval lényeg a lényeg, hogy 31-ből 30 pontot kaptam, és ez megfelel a 5 star 5 diamond standardnak, így kapok prémiumot. Az az egy pont pedig az, amit mindig kihagyok és most próbálom rávenni magam, hogy beépítsem a beszélgetésekbe, ez pedig a szálloda pár soros bemutatása. Szóval ennyit a bónuszról.
Ha a munkára gondolok, mindig az a legkedvesebb emlék, ami mindig mosolyt csal az arcomra, amikor magyarokkal beszélhetek. Nem emlékszem leírtam e az előző bejegyzésben, de volt szerencsém pár szót váltani magyarul (aztán visszaváltottunk angolra) egy '56-os magyar bácsival, Pintér Mihály úrral. Pár nappal később egy online rendelésen tűnt fel a Daniel Toth név, majd betelefonált Ms. Pataki, aki később elárulta, hogy a keresztneve Éva. Megkérdeztem magyar e, igennel felelt én pedig magyarra váltva szép jó napot kívántam neki :) Örömmel újságolta, hogy ő is a BGF-en tanult és itt volt internshipen, csakúgy mint mi most, ő felszolgált az egyik étteremben (a 11 közül, kis szálloda bemutatás :D), és hogy itt ismerte meg a férjét és már vissza sem ment. Pár nappal ezelőtt pedig beszéltem Mrs. Reményivel, és megint csak nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, hogy esetleg magyarok e. Azt mondta, hogy ő nem, de a férje Andrew igen, és most Ausztráliában élnek, és megjegyezte, hogy mióta házasok, soha senki nem ejtette ki úgy a vezetéknevét, ahogy én. :) Szóval nagyon fel tudják dobni a napjaimat az ilyen beszélgetések, és ilyenkor már az sem érdekel ha a többi vendég bunkó.
Apropó bunkóság. Sok paraszt vendég van, de elmesélem a legnagyobb tahót, akivel beszéltem.
Tehát csörög a telefon, látom nem coloradoi körzetszám, felveszem, és a szokásos:
Thank you for calling Broadmoor Room Reservations, My name is Petra, May i have your last name please?
Erre az „úriember”. Yesss, hold on! -
Ezek után ennyit hallok. Broadmoor, are you there? (Petra a nevem de mindegy bameg..)
Én: Yes sir.
Pasas: And what about you over there?
Mire megszólal egy nő: Yes sir, i can hear you.
Pasas: So Broadmoor, i wanna know the address. (Még mindig nem változtattam nevet, te gyökér..)
Én: All right sir, the address is 1 Lake Avenue, Colorado Springs Co 80906.
Pasas: Got it?
Nő: Yes sir, I have it.
Pasas: Broadmoor, now you can hang up.
Én: Kuss, kb azt sem tudtam mit mondjak, mondom ez nem normális, majd ennyit sikerült kinyögnöm: Pardon me?
Pasas: I said you can hang up.
Én. All right sir, before i let you go is there anything else i can assist you with?
Pasas: No just hang up!
Szóval a nevem Broadmoor, nagyon szívesen a segítséget, örülök hogy az élő GPS-ed feljegyezte a címet, mert te annyira hülye vagy, hogy nem tudsz végigjönni az autópályán és idetalálni, és látszik, hogy illemtanórákat vettél, mielőtt bekerültél abba a valószínűleg több ezer dolláros bőrszékedbe, ahonnan hasonló módon irányítgatod az embereket, ahogy velem is tetted.
Amúgy most is melóban ülök, és épp most hívott egy nő, hogy ő imádta a martinis poharakat, amiket használunk, és ő olyanokat akar magának. Bár ma a legdurvább az volt, amikor felhívott egy férfi azzal, hogy mennyibe kerül egy gallon benzin Colorado Springsben. Átkapcsoltam az operátornak, fogalmam sincs. :D Különben is múltkor tankoltam egyedül először és utoljára, mondtam Daninak, hogy ez bizony nem női meló, és 3x kellett bemennem a kútra segítségért. (Itt nem úgy megy a tankolás mint otthon, kicsit furább..)
Ha már autók és vezetés, még mindig utálom az amerikai vezetőket. Index még mindig nem megy nekik, és eljutottam arra a pontra, hogy még zöld lámpánál is körbenézek jobbra kanyarodásnál, mert fogalmuk sincs a szabályokról. (Itt lehet jobbra kanyarodni a piroson, de persze meg kell adni az elsőbbséget. Ez nem akkora hülyeség amúgy, lehet otthon nem lenne akkor dugó, mint szokott.) Ahogy írtam előzőleg, jobbra tartási kötelezettség nincs, de azt sem ismerik, hogy a kis ívben kanyarodónak van elsőbbsége. A sárga lámpa itt hosszabb, mint otthon, de ez náluk azt azzal egyenlő, hogy bár már rég sárga a lámpa, azon még biztos átférnek.
Ja a második tütünk meghalt, és megváltunk tőle, úgyhogy két hónap alatt Daninak volt 1 nekem pedig ez a második autó a nevemen (közösen használjuk, imádom, amikor reggel 5-re jön dolgozni és kelhetek vele együtt, hogy később én is be tudjak jönni.) De ezt a mostanit imádom, igaz elég vén már a kisasszony a 19 évével, de tökéletesen megy.
Dunkin Donuts függő lettem azt hiszem. Egyik reggel épp Keeping the stars meetingre igyekeztem, és gondoltam előtte beugrom fánkért meg kávéért. Másodjára is eljátszottam, hogy balra kanyarodtam ki, amelyik útról nem lehet jobbra kanyarodni, így sikerült ismét bemennem a belvárosba, mindezt reggel fél 9-kor, a legnagyobb forgalomban, és onnan jöhettem vissza a szállodába. Laza 15 perces késéssel besétáltam a fánkommal és a jeges kávémmal a tréningre, de hál' istennek senkit nem érdekelt a késésem és leültem gágogni a csapatomhoz. Olyan játékot játszottunk aznap (2 napos volt a tréning), hogy állatot kellett választani csapatonként, és azon a hangon kellett megszólalni ha tudtad a választ, illetve a kérdést inkább. Voltak kategóriák, persze minden a szállodával kapcsolatosan, különböző összegekért, pl. History 400 dollárért, és a válasz volt megadva, nekünk meg fel kellett tenni a kérdést. Természetesen az én csapatom volt olyan ügyes, hogy pulykát választott állatnak, ami angolul úgy szólal meg, hogy GABO GABO. Mondanom sem kell, hogy a lónyerítés és a tehénbőgés mellett esélyünk sem volt a GABO GABOval felhívni magunkra a figyelmet. Egyszer az egyik ló szánakozva rám nézett és a szemei körülbelül azt az üzenetet sugallták, hogy „esélyed sincs kis pulyka”.
Jelentkeztem egy tanfolyamra, Introduction to Hospitality, 14 hétig tart és minden csütörtökön van 3-5ig. Csak 75 dollár, és itt tartják a szállodában, nagyon örülök, hogy tudok menni, Noémi a főnököm azt mondta, mindenképpen megoldjuk, hogy el tudjak járni.
3 hét után az arcüreggyulladásomnak nyoma sincs, már csak a hátam fáj, mivel a köhögéstől meghúzódhatott az egyik izmom. A doki még röntgent is csinált, hátha megrepedt az egyik bordám. Ahhoz azért elég ügyesnek kell lenni szerintem, de a doki szerint gyakori. Ez a 3 hét kiváló volt arra, hogy ehhez a dokihoz nem megyek többet, simán visszaadhatná a diplomáját, meg a pénzem, ugyanis megközelítőleg 270 dolláromba fájt ez a kis betegség, na meg persze, hogy egyik gyógyszer sem segített, amit felírt.
Most ennyire futotta, igyekszem majd gyakrabban írni!
Anyukám, ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánok! Talán ez az első, hogy nem vagyok veled! Szeretlek!
