2011. március 20., vasárnap

Welcome to The Broadmoor! (My name is Petra, May I have your last name please?!) - Avagy orientáció és reservations


Megkezdődött az orientáció. Jól nyitottuk a Broadmooros munkánkat. 7.45-re kellett ott lenni hétfőn, külön kihangsúlyozták, h pls be on time! Hívom a taxit 7.05-kor, hogy szeretnénk egy cabet. (Itt ált. 10-20 perc mire kiér a taxi.) Lemegyünk a ház elé 25-kor. Semmi. 30, semmi. 40,45.. Hívom újra a taxi társaságot, hogy ugyan mi az isten van, mire a nő közli velem, hogy nagyon sajnálja, de nincs elérhető autó a környéken. Na Itt Eldurrant Az Agyam!!!! Első idegbeteg beszélgetésem kezdődött meg angolul. Mondom a nőnek, hogy és ugyan ezt miért nem lehet közölni akkor amikor hívom a taxit. Megint sajnálja. Engem megint nem érdekel. Mondtam neki, hogy azonnal küldjön egy autót, késésben vagyunk és k*rvára nem érdekel, hogy mit magyaráz, csináljon valamit. 3 perc múlva itt volt egy cab. :) (Anyu, ne mond h "jujj Petra, hogy beszélsz, a történet megkövetelte a trágárkodást! Puszi neked!) Így 55-re értünk be, de nem volt semmi gáz.

Carrie Arnold, International Student Exchange Program Coordinator. Képzeletemben 35, szőke, magas. Az életben 25, barna, alacsony, szemüveges. Összetört egy álom.. :( Papírtöltögetés, fényképkészítés a remek Broadmooros ID-hoz. Alább láthatjátok a remekművet. (Aurél volt olyan kedves, hogy nevettetett.) 









Utána be egy nagy training roomba, ahol megkezdődött az agymosás. :) Broadmoor így, 5 star úgy, blabla.. Elmondtak egy csomó adatot a szállodáról, 744 szoba, 1600 alkalmazott, stb stb. David, az egyik trainer rákérdezett, mit gondolunk, mennyibe kerül az naponta, hogy kinyissák az ajtókat és felkapcsolják a villanyokat. Megtettétek a tippeket? Biztos?! Több mint 7 millió forint naponta. Korrekt, mi? :)

El kell mondanom, hogy ebben a két napban annyi papírt írtam alá, mint a 22 év alatt összesen. Volt safety elődás Safety Sandyvel, aki nagyon bírja a magyarokat. Hihetetlen egy nő. Volt harrasment előadás, itt kb az is zaklatásnak minősül, ha mondasz valamelyik szőke munkatársadnak egy szőkes nős viccet. És ezért van olyan aki be is riportol. Ha durva az eset, akkor azonnali elbocsájtás a vége.

Szóval előadás előadás hátán 2 napig, meg a szálloda körbejárása. Szerdán a harrasment után épp viszem oda Melanienak a papírjaim (a másik trainer), mikor leszólít valaki. Mint utóbb kiderült a Revenue Manager, egy amerikai csaj és a Reservations Manager, Noémi, a főnököm. Nagyon meglepődtem. :) Átvittek engem, meg a másik magyar csajt az irodába, turizmusosoknak mondom, hogy back officeban vagyok :) Bemutattak egy két embert, ki kicsoda, majd bementünk hárman Noémivel egy külön irodába. Tudni kell, hogy ha akár 1 más nyelven beszélő ember van a közeletekben, kötelesek vagyunk angolul beszélni, legyen az az, hogy mit reggeliztél aznap. Szóval bementünk az irodába és Noémi óriás vigyorral az arcán megszólal: Itt már beszéljünk magyarul! Úgy vártalak már titeket! :) Nagyon aranyos, felszolgálóként kezdte annak idején gyakorlattal, csak úgy mint mi. Aztán visszajött és 2007 óta itt van. November óta pedig manager. Megkérdezte, hogy dolgoztunk e már ezelőtt, nagyon örült, hogy sok tapasztalatunk van. (A hitetlenkedők kedvéért: mondtam én, hogy egyszer majd igazán a javamra válik a sok munka.. :P) Szóval Noémi elmondott mindent, amit tudnunk kell, és mehettünk is aznap haza.

Csütörtöktől a reservations office a második otthonom. A beosztásom elég jó, mivel hétvégén egy műszakban egy ember dolgozik, így nekünk egy ideig még mindig szabad lesz a hétvége, amíg betanulunk. Az első nap itt nagyon rossz volt. Úgy elfáradtam, hogy kb. sírni tudtam volna, és erre még az is rádobott, hogy semmit nem értettem abból a rendszerből amit ők használnak. Emmával voltam, 50-es feka nő, nagyon aranyos, meg nevetgélős. Aznap volt is egy panaszos vendég, aki le akarta mondani a foglalását, viszont mivel 7 napon belül volt, az első éjszakája elveszett volna, mivel foglaláskor mindig az első éjszaka árát chargeoljuk a kártyájáról. Természetesen ezek után a managerrel akart beszélni. Emma holdolta a hívást, majd kikiáltott Noéminek. „Noémi, you have a lady on line. Have fun!” :D Ott könnyesre nevettem magam. :)

Pénteken Eileen-nal voltam majdnem egész nap, nagyon szép lány, most vár babát, de ezt csak akkor tudtam meg amikor mondta, az 5. hónapban van de kb olyan a hasa mint nekem. Lehet, hogy nekem van túl nagy?! Ő vele is átfutottuk a rendszert, most már kicsit tisztább lett a dolog, de még félnék egyedül dolgozni. Emma most is odajött, megsimogatta a vállam és megkérdezte, hogy csinálunk együtt egy hívást?! Mondtam, neki h felejtsen el, no waaaay! :) A legnagyobb problámám azzal van, hogy a címeket, amiket mondanak a telefonban az emberek, nem mindig értem. Olyan gyökér utcaneveik vannak, hogy nem igaz. Hát még amilyen város nevek vannak. Itt egy példa, New Mexico államból hívott a nő és itt lakik: Albuquerque. Írd le úgy, hogy nem vagy native speaker. Itt most nekem mondhatná Emma, hogy have fun.

Íme, hogy mit kellene tudnom ahhoz, hogy dolgozni tudjak. Nem kívülről, de tisztában kell lennem azzal, hogy mi micsoda, hol keressem, stb. Erről majd később írok bővebben.




Apropó, most volt két napig itt egy ír ünnep. Értem én, hogy annak idején sok volt az ír bevándorló, de hogy milyen hajcihőt csapnak az emberek. A mi irodánk kicsit más mint a többi pozíció a gyakornokoknál. Olyan ez mint valami kis család. Pl. St. Patrick's Day után tele volt kajával és sütivel az iroda. Előtte Eileennal pont arról beszélgettünk, hogy ő ízig vérig amerikai. Mikor rákérdeztem, hogy akkor ő miért ünnepel egy ír ünnepet, az volt a válasz, h ja hát ő ír!!! Ezt még 2 másik munkatársam játszotta így el, szerintem nincsenek tisztában a hovatartozásukkal. :) Tudom ez olyan, hogy pl én nem vagyok megkeresztelve, mégis ünneplem a karácsonyt. De amikor megkérdeznék, hogy miért ünneplem, nem azt válaszolnám, hogy ja mert én keresztény vagyok.

Amúgy minden nap alig várom, hogy találkozhassak Daniékkal, mert én csak angolul beszélek ott bent, és amikor fáradok, akkor elkezdek magyarul beszélni. Pl. Mike is, az egyik munkatársam pislogott, amikor valamire azt válaszoltam neki, h jó rendben. :) Olyan jó a nap végén magyarul magyaroknak magyarázni. :)

Az időjárás tök változó, szerdán 25 fok volt, égetett a nap, péntek reggel szakadt a hó, szombaton megint 20 fok. Vettünk egy kocsit szerda este, egy piros Pontiacot, fiúk kedvéért mondom, hogy 3.1 motor, gondolom ez jót jelent. :D Érezhető is, meghúztam kicsit a parkolóban (Nati azt hitte, hogy nekimentem valaminek :D), amikor a garage sale-ről jöttünk vissza és elhoztunk két széket ingyen. Szóval adtam az autónak és enyhén rántott meg, mikor felgyorsult. Amúgy automatát vezetni egy vicc. Dodzsem. De komolyan. Nevetséges. :) Közben lett saját mail boxunk az udvaron, jöhetnek a levelek. :)

Kedden lesz ágyunk, kanapénk, asztalunk, már alig várom. Rakok fel majd képet ha kész a kecó nagyjából.

Vettünk egy ajtódíszt is, mert olcsó volt és mert akartunk valamit venni a lakásba. Nekem nagyon vissza kell fognom magam egy interior design storeban, hogy ne vegyek felesleges dolgokat a lakásba. :( 




Azt hiszem nem hagytam ki semmit, ennyi volt az elmúlt hét. Ja és egy néni a wolmartban azt mondta, hogy gyönyörű az akcentusom :)

Hiányoztok otthon hagyottak! Egytől egyig. És a the company összes tagja, akárhol is legyen most a világban. Szeretlek titeket!

2011. március 11., péntek

Welcome to Colorado Springs!

A ferihegyi becsekkolással adódtak problémák. Minden check-in ablak előtt van egy touch screenes gép, amin neked kell kinyomtatni az összes beszállókártyád. Bescenneli az útleveled és feldobja a foglalási adataidat. Kisebb infarktus kerülgetett, mikor a korábban ellopott útlevélszámom jelent meg a képernyőn, mivel a repjegy vásárlásakor azt használtam. Próbáltam átírni, de nem engedte, így vagy 4 reptéri alkalmazottat kértem meg, hogy segítsen, de jó magyar szokás szerint senkit nem érdekelt a probléma. Attól féltem, hogy mivel az az útlevél körözés alatt áll, bármelyik átszálláskor visszafordíthatnak. Végül megoldódott a probléma, és becsekkoltam (3 kiló túlsúllyal, de jófej volt a nő és rám-kacsintva megkérdezte, hogy ugye ebben a túlsúlyos kézipoggyászban is van egy notebook). Beszállás előtt ellenőrzés. Cipő le, kabát le, öv, óra, egyéb fémek le, táskából lap top ki.

 

A müncheni járaton nem volt semmi extra, kisebb késéssel szálltunk fel, aztán leszállás után rohantunk az ottani ellenőrző kapu egyikéhez. Nati előttem állt, ő ment először az ablakhoz. Szerintem benne is és bennem is megállt egy pillanatra a vér, mikor a német securitys kérte, hogy mutasson magyar igazolványt is az amerikai útlevele mellé, mivel amerikai állampolgárként vízum nélkül 3 hónapig tartózkodhat Európában. Végül nem kekeckedett és elhitte, hogy kettős állampolgár.

Ezután mentünk a csomagvizsgálatra. Cipő le, kabát le, öv, óra, egyéb fémek le, táskából lap top ki. Bőrönd kinyit, beleturkál, majd megmotoz. Még a talpunkat is megnézték. Ezek után felszálltunk a München – Chicago járatra, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire kibírhatatlan lesz. Unatkozni nem unatkoztunk, minden szék háttámlájában volt beépített touch screenes képernyő, rajta 20-25 filmmel, kb. ugyanennyi sorozattal, 130 albummal, és videókkal pl. a chicagoi reptérről, hogy merre kell majd menned abban az esetben ha vízummal mész ki. 



Én 3 óra elteltével néztem meg először az arrival informationnél, hogy mennyi van még hátra. A 7.óránál volt a legdurvább, mindenem fájt már. 





Leszállás után mentünk az ellenőrző ponthoz, ahol megnézik a papírjaidat. Ha valahol visszafordítanak, akkor az itt van. Nekem egy feltehetően mexicoi származású srác volt az aki átnézte az okmányaim. Adott egy tollat, hogy menjek vissza a Danihoz ha neki is J-1-es vízuma van és a repülőn kapott I-94-es papírunkon töltsünk ki 3 sort, ezt a DS-2019-es papírról kellett átmásolni. (Tudom, ezek semmit mondó papírok, nekünk viszont már a mindennapi szókincsünk része :) ) Itt mondanám el, hogy ez a papírozás lófasz. Megnézi az útleveled, vízumod, megkérdezi h miért vagy itt és kész. Nekem még a szemem is megdícsérte :D Leveszi az ujjlenyomatod, készít egy remek képet rólad (10 óra repülés!!!), majd mehetsz.

A chicagoi reptér nagyon komoly. 5 terminál, közte vonat, ami kb 2 perc alatt átvisz egyikről a másikra. Megint sorban állás, megint ellenőrzés. Cipő le, kabát le, öv, óra, egyéb fémek le, táskából lap top ki. 



Ezen is túljutva beszálltunk egy olyan lerobbant gépve, hogy ilyet még nem láttam. Az otthoni fapadosok, WizzAir és stb kb luxusjáratok ehhez képest. Ez a gép a havazás miatt elég sokat késett, ott már mindannyian elaludtunk. Csomagfelvétel, taxi, szállás. Fűtés maxon, Nati és Aurél nem tud aludni annyira meleg van a szobájukban, mi Danival nem tudunk aludni, annyira hideg van a szobánkban.

Reggel lementünk a kontakt emberkéhez, hogy itt vagyunk, fizetnék, stb. Amcsi fiatal csaj, orbitális nagy orral. :) Első tipikus amerikai szokás, én nyújtom a kezem, ő átölel. Nekem ez a szokás nem fog bejönni. :) Nagyooon nagyonn jófejek. Mindent megnéznek nekünk, matracvétel, kocsi, jogosítvány kiállítás, akármi és ki is nyomtatják. Nagyon jól jártunk vele. Amúgy a lakás kb úgy néz ki, hogy belépünk az ajtón, kis előtér, onnan nyílik az óriás nappalink ebédlővel, abból a konyha és a mi szobánk Danival, ahol van külön fürdőnk és gardróbunk. Nati és Aurél szobája a folyosóról nyílik. Van két kis teraszunk is, az egyikről kilátás a hegyekre!

(Bocsánat a kupiért, de annyi dolgunk van, h alig vagyunk otthon. Na meg trehányak is vagyunk.) 




Danival egyelőre ez az ágyunk. Komoly, mi?! :D


 
Ja még ez előtt elvitt minket egy katona a kocsijával reggelizni, kb ilyen stop shop szerű helyre, meg elmentünk bevásárolni. A kaja szerintem nagyon drága itt. Mármint a szupermarket. Ha vmi akciós azt viszont nagyon megéri megvenni. A gyors éttermek nagyon olcsóak, ma 5 dollárért ebédeltünk a Taco Bellben meg a KFC-ben egy kiadósat. Itt a kis adag akkor mint nálunk a super size, viszont iszonyat cukros minden. Vettünk kólát, hát majdnem hanyatt dobtuk magunkat.

Másnap elindultunk sim kártyákért. Egy feka néni mondta meg h hova és meddig menjünk a busszal. Beértünk Springs belvárosába, a buszpályaudvarra. Itt óránként mennek a buszok, este negyed 7-ig, ez később majd fontos lesz. Bementünk a váróba, hogy melyik buszra kell átszállnunk, nyomkodtuk a google mapset. Egy ott dolgozó fiatal feka srác kérdezte, h hova akarunk menni, mondtuk h T-mobile keresünk. Az 5-ös buszra kellett felszállnunk, mondta h siessünk nagyon mert mindjárt indul. Mi megindultunk utána, mint kiderült a 11-eshez, mire hátranézett és kiabált h no no no, number 5. Ok bazzeg, de az hol van. Elkezdett rohanni, mi meg utána, és az épp induló buszt is leállította nekünk, majd megmondta a sofőrnek h hol akarunk leszállni és h majd szóljon.



A buszon nagyon durva emberek vannak, itt tényleg csak az utazik busszal aki nagyon csoró. Tele van megzakkant emberekkel, volt aki két ceruzával játszott kidülledt szemekkel, és persze mindenki minket nézett, mert magyarul beszélgettünk.

A T-mobileban nagyon jófejek voltak, miután megvettük a sim kártyáinkat az eladó csajszi mondta, h Los Angelesben élt korábban, van egy tök olcsó légitársaság amivel majd el tudunk menni és magától elrohant tollért meg papírért, h felírja nekünk. Itt mindenki nagyon segítőkész, érdeklődő, de fogalmuk sincs honnan vagyunk, mindenkivel így zajlik a beszélgetés: -Where are you guys coming from? - Hungary. - Cool. Egytől egyig cool. :D

A t-mobile után elmentünk a bankba számlát nyitni. Ez volt eddig a legjobb élményem. Mi Natival mentünk az egyik irodába, srácok a másikba. Bár ez egy pici bankfiók volt, de ugyan olyan mint a filmekben. Belépsz, kis büféasztal, kávé, tea, víz, nyalóka! :) Az irodák pedig ablakosak. A bankos pasas nagyon jó arc volt, végig oltogatott minket, meg mi is őt. Mindent a szánkba rágott (teljesen más a rendszer mint nálunk.) Teszt jelleggel mindig visszakérdezett, hogy akkor ezt a műveletet hányszor tudjuk megcsinálni egy hónapban? Daniék kicsit korábban végeztek, az ő ügyintézőjük bejött velük abba az irodába ahol mi voltunk és elkiáltotta magát: LASSÚ!!! Hát ott besírtunk. Ja a mi pasasunk nézegeti az útlevelem meg a vízumom, ráncolja a szemöldökét, mire megszólal: What is Budapest?! - The capital of Hungary. Enyhén szégyellte el magát, azt hitte az a középső nevem.. :D

A bankban 6-kor végeztünk, elmentünk kajálni a Wendy's-be. Fél 7-kor battyogunk a busz megállóba, busz sehol. (Itt nem minden busz megállóba van kirakva a menetrend, azt se tudni hányas busz megy arra. Még tábla sincs, csak onnan tudni, hogy a járdán van egy zöld pad.) Miután kikövetkeztettük, hogy a busz már nem jár, elindultunk haza. Tudtuk, hogy baromi messze van, de a végül 2 órás séta nem is volt megerőltető, és meglepetésünkre egyszer sem tévedtünk el.

Ma elmentünk a Post Office, mert a leasing szerződést kell bevinni ahhoz, hogy a postaládádhoz kapj egy kulcsot. Itt is mindenki segítőkész, jófej. Mindent elmagyaráznak.

Holnap megpróbáljuk nulla tanulással a jogsi írásbelijét, kíváncsi vagyok, h fog menni. :) Elég fura a kresz amúgy, ha piros a lámpa, jobbra akkor is kanyarodhatsz. A sebességhatárt mindenki tartja, és baromi körültekintőek. Ja, amúgy amikor sétálunk, meg várunk a buszra, mindenki kiröhög minket az autóból. Kb. rajtunk kívül egy 2 órás séta alatt 3 embert látunk gyalogolni.

Összességében ennyi volt az elmúlt pár nap, remélem elég részletes volt, ezt kértétek. :)